Egészen kicsi koromtól kezdve arra tanítottak a szüleim és a nagyszüleim, hogy segítsek azoknak, aki nehezebb körülmények között élnek, akik elesettek, kiszolgáltatottak, vagy csak egyszerűen, meglátom azt, ahol az én segítségemre szükség lehet… Valahogy így sosem volt kérdés, hogy bele állok-e egy önkéntes munkába, vagy sem.
Középiskolás koromig Pécsen és környékén tevékenykedtem, Pécs diákpolgármestere voltam, így a város szinte összes civil szervezetét ismertem. Bázisunk a Tett-hely Ifjúsági Egyesület és a Baranya Ifjúságáért Nonprofit Kft. volt, akik szívvel lélekkel támogatták a Pécs Városi Diákönkormányzatot, így nem volt kérdés, hogy ha bármiben tudtunk segíteni nekik, akkor önkénteseket toboroztunk és
nyakig belevetettük magunkat a munkába. Így a legkülönbözőbb önkéntes munkákkal találkoztam, volt, hogy Pécsen rendezték meg az Országos Diák Hetet, ahol logisztikusként az volt a feladatom, hogy minden olyan felszerelést összekészítsek, leszállítsak ami közel 100 fő munkájához kellhet. Vagy ebben az időszakban Pécsen került megrendezésre a Mozgássérültek Országos találkozója, ahol személyesen kellett a résztvevőknek segíteni. Így esett meg, hogy meg kellett tanulnom lufit hajtogatni, mert felkértek, hogy a Pécsi Vidámpark utolsó gyereknapján legyek lufibohóc, így hát önkéntes Lufibohóc lettem, szerezve ezzel sok örömöt több száz gyermeknek. A vidámparkos esemény után évekig felkértek, hogy a Pécsi Gyereknapon újra és újra legyek önkéntes lufibohóc. Sokszor hívtak véradásra, de annyira irtózom a tűktől, hogy én sose mentem el vért adni, inkább elkezdtem önkénteskedni a Magyar Vöröskeresztnél és közösen véradó napot szerveztünk, például a Leövey Klára Gimnáziumban, ahol a feladatom az volt, hogy minél több embert hívjak el a véradásra. De a Pécsi VDÖK például beleállt olyan ügyekbe is, mint az állat és környezetvédelem. Így esett meg, hogy mikor a balokányligeti csónakázó tó kezelését átvehette a Tett-hely Ifjúsági Egyesület és az Ifjúsági Unió Pécs, akkor közös TeSzedd akciót hirdettünk, ahol 1 nap alatt körülbelül 220 önkéntessel teljesen kitakarítottuk a több 10 éve magára hagyott tavat és parkot. A Misina Állatvédő Egyesülethez is rendszeresen jártunk, ahol nagy szükség van a segítő kézre. Sajnos az emberek gondatlanok, meggondolatlanok, ezért nagyon sok állat kerül az utcára. Emiatt mindig sok állat volt és van is az állatvédőknél. A túlzsúfoltság enyhítésére a legegyszerűbb, ha elvisszük őket sétálni. Azért nem mondtam, hogy mondjuk kutyust, mert a legextrémebb eset az volt, mikor egy kecskét kellett sétáltanunk… hát neki is ki kell a mozgás és a karám takarítás, szóval miért is ne? Minden esetre nagyon vicces élmény volt. Legutoljára Pesten az Agár fajtamentőknél sétáltattunk kutyusokat a Közéleti Mentorprogram keretein belül, hála Áment Balázsnak, hogy elvitt minket! Hihetetlen élmény! Zárszóként hadd meséljem el, hogy büszke vagyok arra, hogy idestova 3 éve vagyok Önkéntes Tűzoltó, ahol a fő feladat, hogy baj esetén segítsünk, ha kell autóból mentsünk embereket, ha kell homokzsákokat pakoljunk, és ha kell egy vihar után a kármentesítésben segítsünk…
Önkéntesként nem csak az számít, hogy másnak vagy akár a társadalomnak segítesz, hanem az is, hogy te milyen élményeket szerzel és milyen élményeket adsz, a lelked és az elméd mivel gazdagodik s te milyen „nyomot” hagysz a másikban, kiket ismersz meg és ami még jobb, kikkel kötsz örökre szóló barátságokat! Önkéntesként hatással vagyunk!
