Összefogás. Nagylelkűség. Kreativitás. Életforma. Nélkülözhetetlenség. Tapasztalatszerzés. Együttlét. Sokoldalúság. Segítség. Életforma. Gondolkodásmód. Néhány szó, ami eszembe jut, ha az önkéntességre gondolok. Valójában szerintem pont olyan, mint az Igazából szerelem című filmben a ’szerelem’: egyszerűen körülvesz.

Kapcsolatom az önkéntességgel rég kezdődött, mára pedig munkakapcsolattá erősödött, hiszen jelenleg az Erzsébet Ifjúsági Alap Nonprofit Kft. munkatársaként egy olyan projekt sikeres megvalósításán dolgozom, melynek fő alappillére az önkéntesség, az önkéntes tevékenységek népszerűsítése. Emellett – csak, hogy ne evezzek messzi vizekre a Nemzeti Ifjúsági Tanácsnál is önkéntes tevékenység keretében látom el a Fejér megyei delegált pozíciót.

A küldetésemnek tekintem, hogy minél több fiatal köteleződjön el az önkéntes tevékenységek mellett és megélje azokat az ajándékokat, amelyeket egy-egy ilyen elfoglaltság hozhat számára. Saját tapasztalataim igyekszem átadni a körülöttem élőknek, hiszen az elmúlt évek, évtizedek során számos tőlem távol álló (és természetesen hozzám közel álló) területen próbálhattam ki magam az önkéntes feladatoknak köszönhetően. Szerintem egy kiváló terep azoknak, akik nehezen döntik el, hogy milyen irányban alakítsák az életüket, továbbá azoknak is, akik védett (biztonságos) környezetben szeretnék kipróbálni magukat.

Amikor megkeresett a NIT azzal a megtisztelő felkéréssel, hogy legyek egyike azoknak, akiket bemutatnak a hét önkéntese rovat keretében egy pillanatra megijedtem, hiszen annyira az életrészévé vált az önkéntesség, hogy azt hittem nem fogok tudni mit írni. Aztán rájöttem, hogy ha nem is Ádámtól és Évától kezdem, de rengeteg olyan akcióban vettem részt az elmúlt évek során, amiket szuper volt egy-egy pillanatra most felidézni. A teljesség igénye nélkül az egyik ilyen szívem csücske projekt a Debrecenből útjára indult, Takács Judit megálmodta Angyalbörze, amit sikerült elhoznunk és sikerre ültetnünk Székesfehérváron is.

Nagyon sokat köszönhetek továbbá az UNICEF Ébresztő óra projektjének is, mely a gyakorlaton túl egy jó kis önismereti utazás is volt. Az egyik legbüszkébb azonban az Ecsetre fel a gyermekekért óvodai festésére vagyok, hiszen aki ismer, az tudja, hogy én és az alkotás/kézügyesség még nem igazán barátkoztunk össze. Fentieken túl számos szemétszedési-, festési-, adminisztratív-, koordinátori-, állatotthonnal kapcsolatos tevékenységben vettem részt, mely mind hozzájárult a látóköröm szélesítéséhez.

Számos szlogennel találkoztam, ami az önkéntességhez kapcsolódik, egy azonban tökéletesen leírja, amit erről gondolok: „Több leszel, ha teszel!”. Szerintem ez tényleg így van. Próbáljátok ki Ti is! 🙂

 

 

 

Ez is érdekelhet