Három nap, több tucat fiatal, rengeteg kérdés és még több ötlet. Szeptember utolsó hétvégéjén elindult a Közéleti Mentorprogram 2026-os évfolyama, amelynek első képzési hétvégéjén a Velencei Gyermek- és Ifjúsági Táborban találkoztunk a program résztvevőivel. A három nap során a közélet, a kommunikáció, a társadalmi kérdések, a közösségépítés és a projektmunka is terítékre került, de legalább ennyire fontos volt az is, hogy egy új közösség elkezdett kialakulni.



Van az a pont egy program kezdetén, amikor még mindenki egy kicsit keresi a helyét. Ki kicsoda? Kivel fogok együtt dolgozni? Milyen lesz a következő néhány hónap? És vajon tényleg lehet-e valamit kezdeni azokkal az ötletekkel, amelyek most még csak a fejünkben léteznek? A Közéleti Mentorprogram 2026-os évfolyamának első hétvégéjén ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.

A pénteki regisztráció után rögtön egy olyan témával indult a hétvége, amely közel állhat minden fiatalhoz, aki szeretné alakítani a saját környezetét. Milyen az a város, amely valóban fiatalbarát? Cser-Palkovics András és Márki-Zay Péter a fiatalbarát városvezetés lehetőségeiről beszélgettek, a diskurzust pedig szervezetünk elnöke, Sövegjártó Virág moderálta. A panel során többek között arról esett szó, hogyan tudják a települések megszólítani a fiatalokat, miként lehet őket bevonni a helyi közéletbe, és milyen lehetőségeket teremthetnek számukra. A beszélgetés egyik fontos tanulsága talán éppen az volt, hogy a fiatalok bevonása nem merülhet ki abban, hogy időnként megkérdezzük őket arról, mit szeretnének. Ahhoz valódi részvételre, párbeszédre és olyan közösségi terekre van szükség, ahol a véleményüknek valóban helye van.

A nap második panelje már egy egészen más, mégis szorosan kapcsolódó területre vitte tovább a gondolkodást; a közösségi média és a tartalomgyártás világába. Roznár Levente, a Szondi utca megalkotója érkezett a mentorprogram résztvevőihez, akik a videókészítésről, a közösségi médiában szerzett tapasztalatairól és a társadalmi megítélés kérdéseiről is kérdezték. A beszélgetés kötetlen hangulatban zajlott, így a mentoráltak nemcsak egy tartalomgyártó tapasztalataiba nyerhettek betekintést, hanem saját kérdéseiket és dilemmáikat is behozhatták. Egy olyan generáció számára, amelynek a közösségi média már nem egyszerűen egy szórakoztató platform, hanem a mindennapi kommunikáció egyik legfontosabb terepe, különösen izgalmas kérdés, hogyan lehet tudatosan használni ezeket a felületeket.

A hétvége alatt a program múltjára és jövőjére is jutott idő. Szombaton Dr. Hegedűs Zoltán, szervezetünk korábbi elnöke és a Közéleti Mentorprogram megálmodója, valamint Klenovics Patrik, szervezetünk civil ügyekért és utánpótlásért felelős elnökségi tagja beszélgettek a résztvevőkkel. Két év kihagyás után ugyanis éppen Patrik kezdeményezésére indult újra a program, amelynek idei évfolyamáért ő felel, és ő szervezi a képzési hétvégéket is. A beszélgetés során szó esett arról, honnan indult a kezdeményezés, hogyan alakult az évek során, és milyen irányok felé tarthat most, az újraindulást követően.

A nap további részében kommunikáció és a brandépítés került középpontba Koósz Milánnal, ahol arról is szó esett, hogyan lehet tudatosan felépíteni egy személyes vagy közösségi márkát, és miért számít egyáltalán, hogy hogyan kommunikálunk magunkról. A mai digitális világban ugyanis szinte mindenki valamilyen módon márkát épít, akkor is, ha nem feltétlenül gondol rá így. Egy Instagram-profil, egy videó, egy projekt vagy akár egy közösségi kezdeményezés mind azt közvetíti, kik vagyunk, mit képviselünk, és hogyan szeretnénk kapcsolódni másokhoz.

A kommunikáció után a fókusz a társadalmi kérdésekre került. Dr. Gálfi Sarolta, az UNICEF képviselője, Csekeő Borbála, a Kék Vonal munkatársa, valamint Gerlóczi Judit, a Nem OKÉ képviselője beszélgettek a mentoráltakkal egy olyan panelbeszélgetésen, amelyet Gaján Réka, nemzetközi ügyekért felelős alelnökünk moderált. A diskurzus során olyan társadalmi kérdések kerültek elő, amelyek sokszor jóval közelebb vannak hozzánk, mint elsőre gondolnánk. Gyermekek és fiatalok helyzete, társadalmi problémák, felelősségvállalás és segítségnyújtás. Ezek nem pusztán egy-egy szakmai terület kérdései, hanem olyan témák, amelyekkel közösségként és egyénként is találkozunk.

Ezt követően a Kék Vonal szervezésében egy interaktív beszélgetésre került sor, ahol a mentoráltak még aktívabban kapcsolódhattak be a közös gondolkodásba. Talán éppen ez az egyik legfontosabb része a Közéleti Mentorprogramnak; nem az a cél, hogy a résztvevők egymás után meghallgassanak néhány érdekes előadást, majd hazavigyék a jegyzeteiket. Sokkal inkább az, hogy kérdezzenek, vitázzanak, néha akár megkérdőjelezzenek dolgokat, és közben kialakítsák a saját álláspontjukat.

A három nap során csapatépítő programok, workshopok és divíziós megbeszélések is helyet kaptak. Ezek során a mentoráltaknak lehetőségük nyílt arra, hogy ne csak szakmai szempontból, hanem emberileg is megismerjék egymást. Hiszen a következő hónapokban már nemcsak együtt vesznek részt a programokon; közösen kell gondolkodniuk, ötleteket formálniuk, projekteket kidolgozniuk, és végül azokat a gyakorlatban is megvalósítaniuk.

Így a szombat este sem maradt szakmai program nélkül. Legújabb tagszervezetünk, az Ostrakon Szakkollégium tárgyalási szimulációs játékot tartott a résztvevőknek. A játék során a mentoráltak olyan helyzetekben próbálhatták ki magukat, amelyekben egyszerre volt szükség érvelésre, stratégiai gondolkodásra, figyelemre és együttműködésre. Játék volt, de közben nagyon is valós készségeket mozgatott meg, olyanokat, amelyekre a közéletben, a munka világában és a hétköznapi helyzetekben is szükségünk van.

Az első képzési hétvége így egyszerre szólt arról, hogy honnan jövünk, hol tartunk most, és merre szeretnénk továbbmenni. A résztvevők találkozhattak olyan szakemberekkel és közéleti szereplőkkel, akik saját tapasztalataikon keresztül mutatták meg, milyen sokféleképpen lehet kapcsolódni a közélethez. Közben egymással is kapcsolatokat építettek, és elkezdtek azon gondolkodni, milyen ügyekkel szeretnének foglalkozni a program következő szakaszában.

A következő időszakban a mentoráltak saját projektötleteiken dolgoznak majd. Lesznek közöttük olyanok, amelyek egy helyi közösséget szeretnének megmozgatni, mások egy társadalmi problémára keresnek választ, megint mások pedig valamilyen kreatív vagy kommunikációs eszközzel szeretnének megszólítani fiatalokat. Egyelőre még csak ötletek, de pontosan ez a mentorprogram egyik legizgalmasabb része; látni, hogyan lesz egy felvetésből terv, a tervből projekt, a projektből pedig valódi kezdeményezés.

Az első hétvége tehát véget ért, de a Közéleti Mentorprogram 2026-os évfolyamának története igazából csak most kezdődik. A következő hónapokban kiderül, melyik ötletből mi lesz, milyen kihívásokkal találkoznak a mentoráltak, és hogyan tudják a hétvégén megszerzett tudást a gyakorlatban is használni.

Talán éppen ez az, amit a Közéleti Mentorprogram újraindulása is megmutat. A fiataloknak van mondanivalójuk a közéletről akkor is, amikor éppen nincs előttünk egy választás vagy egy kiemelt közéleti esemény. Van véleményük arról, milyen városban szeretnének élni, milyen közösségekben szeretnének részt venni, milyen társadalmi kérdések foglalkoztatják őket, és arról is, hogyan lehetne jobban működtetni azt a világot, amelyben élnek.

Éppen ezért fontos számunkra, hogy ezeknek a gondolatoknak legyen helyük és folytatásuk. Hogy ne csak egy-egy program erejéig beszéljünk a fiatalokat érintő kérdésekről, hanem folyamatosan legyen lehetőségünk együtt gondolkodni arról, milyen irányba érdemes továbbépíteni az ifjúsági szektort és az érdekképviseletet. Ebben pedig nem szeretnénk kívülről megmondani, mi lenne a jó válasz. Azt szeretnénk, hogy minél több fiatal saját tapasztalata, ötlete és véleménye is megjelenjen abban, ami végül közösen létrejön.

Ezért is különösen fontos, hogy két év kihagyás után rekord számú jelentkezővel indult újra a program, mert ez azt mutatja, hogy van egy generáció, amely szeretne kérdezni, vitázni, ötletelni, és mindenekelőtt szeretne valamit kezdeni azokkal a dolgokkal, amelyek fontosak számára.

A három nap után így nem egy kész recepttel indulnak haza a mentoráltak. Inkább egy rakás új ötlettel, új kapcsolatokkal és azzal a feladattal, hogy kezdjenek dolgozni mindazzal, amit ezen a hétvégén kaptak. A képzési hétvége véget ért. A munka viszont most kezdődik igazán.

VI/406/2026/FFO
Projektkód: 2024-3-HU01-KA154-YOU-000281684 

Ez is érdekelhet
Olvass el

EDUCATIO’26 review

Ez történt 2026 legnagyobb oktatási kiállításán A Nemzeti Ifjúsági Tanács idén is kitelepült az Educatio Kiállításra. A rendezvényen…